Avagy a bánkódás paradoxona

Eszedbe jut néha Neked is? Elképzeled alkalomadtán az alternatív forgatókönyveket? Mi lett volna, ha akkor másként döntesz?

Ha Te szebb utat választanál úgy, hogy lehetőleg jó sokáig, végig örömteli élmények mentén haladhass, akkor kezdheted akár azzal, hogy lemondasz erről a szokásodról.

Hogy miért?

A ‘mi lett volna, ha…’ kezdetű gondolatok eleinte ártalmatlan eszmefuttatásoknak, visszaemlékezésnek indulnak, de nagyon hamar önostorozó, destruktív folyamatba csapnak át.  Mert ezt a kérdést a „nekem most nem jó” állapot indukálja, a „nekem most nem jót” pedig pont ,hogy erősíti a „mi lett volna ha..” kérdés, és így minél többször teszed fel, annál mélyebb lesz az érzés akkor is, ha Neked mégis ad valamit (különben minek csinálnád?).

Ha egy kis rációt is látsz az előbbi nyakatekert mondatomban, és találtál esetleg egy ‘mi lett volna, ha..’ kezdetű kérdést az emlékeid között, akkor hoztam pár gondolatot segítségül, hogy miért is érdemes elhagynod  ezt:

1. Baromság a múlton töprengeni

Teljesen lehetetlen megítélni, hogy milyen hatása lenne annak a mai életedre, ha a múltban valahogy máshogy döntesz. A legapróbb változtatásnak is képtelenség megítélni a rövid- vagy hosszútávú hatását akár a saját életedre, akár másokéra. Ez az egész teljesen abszurd.

Vegyük példának, hogy azt mondod magadnak, bárcsak ne ettem volna meg azt a nyamvadt gyrost tegnap hazafelé. Ebben az esetben lehet, hogy nem lenne irgalmatlan hagymaszagod és nem kavarogna a gyomrod reggelig, de akkor pár perccel előbb indulsz haza, pont akkor, amikor egy őrült sofőr hajt át a kereszteződésen és Te rosszul lépsz le.. stb. Millió forgatókönyvet ki lehetne találni. Lehet, hogy épp egy karrier döntésedet bánod meg, mert minden ésszerű jel arra mutat, hogy mást kellett volna választanod, de akkor sem tudhatod, hogy mi lett volna ha, és hogy ez miképpen változtatta volna meg az életedet. Lehet, hogy bizonyos szempontból jobb lenne az életed, és lehet, bizonyos szempontból rosszabb.

2. Rosszul érzed magad tőle

Legtöbbször a ‘mi lett volna, ha’ típusú mondatok vége az, hogy megbánsz valamit és azon gyötröd magad, hogy milyen rossz döntést hoztál. Arról nem is beszélve, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítasz neki, mint amekkora valójában van. (Főleg, mert nincs jelentősége, mert már tök mindegy).

Sokszor kifogásként is szolgálhat: akkor azt a döntést elhibáztam, ezért ma trágyadomb az életem. Vagy még szebb azzal érvelni, hogy valaki más hozott egy döntést, ami miatt minden tönkrement. Nem! Csak annak sz*r az élete, aki eldöntötte, hogy sz*rnak kell lennie! És aki így tesz, az feleslegesen kínozza magát.

3. Nagyon is szükségünk van a negatív tapasztalatokra

Az igazság az, hogy minden nehézség az életedben rendkívül fontos és nagy ajándékokat tartogat számodra. A negatív tapasztalatok és nehéz helyzetek árán fejlődünk igazán, ezek tesznek minket bölcsebbé és ezek helyezik perspektívába a dolgainkat. Megtanítanak küzdeni és megoldásokat találni. Nem kell irigyelni valakit, amiért olyan könnyű(nek tűnik!) az élete.

A bánkódás olyan, mintha tiszta erőből kelet felé rohannál azért, hogy le ne késd a naplementét. Esélyed sincs meglátni azt, így egyszerre leszel fáradt és csalódott.

A rossz emlékek hatalmas erőt tudnak adni, ha jól használja őket az ember.

Ha szeretnéd jobban, hatékonyabban kezedbe venni életed irányítását, gyere el A Legjobb Önmagad rendezvényre, vagy jelentkezz be személyes coaching-ra!