Mit gondolsz magadról, a múltadról, a jövődről, a képességeidről? A kinézetedről, az egészségedről? Mit mesélsz másoknak és persze főleg magadnak?
Ha nem azt, hogy „teljes egészében boldog önmagam vagyok és azon túl, hogy nekem szinte minden sikerül, még a kudarcban is megtalálom a szépet”, akkor lehet, hogy találsz itt pár értékes gondolatot!
Az az igazság, hogy az életed minősége, hogy hogy hova jutsz el, hogy mit érsz el és mindez mennyire tesz boldoggá, az nem függ a múltadtól sem jelened külső tényezőitől.
Ami számít, az az, hogy milyen szemüvegen keresztül nézed a világot, hogyan érzékeled azt. Nincsenek olyan napok, amikor mindenki b*szogat. Te teszed magaddal, bármilyen fájdalmas is ezt bevallani. Ha pofákat vágsz mindenkire, ugyanezt fogod visszakapni, és ha mosolyogsz, akkor hasonlóképpen.
Persze könnyű mondani! Mégis hogyan vehetnénk le a szemüveget? A valóság saját nyelvünkre való lefordítása abszolút automatikus folyamat, leginkább nem is vesszük észre, hogy csináljuk. Tegyük fel, hogy „bal lábbal keltünk fel” és „ma mindenki hülye”. Aki ezt mondja, általában már reggel elhatározza, amikor mondjuk a hálószobából kifele menet megbotlik a küszöbben. „Na, ez egy szar nap lesz.” Aztán a konyhában csak kilöttyen az a kávé. Ez aztán megerősítés, ma valóban nem fog semmi összejönni!
Mit akarok ezzel mondani?
Azt, hogy Te határozod meg, hogy hogyan látod a világot, és benne magadat. Azt, hogy ki vagy, és mi a Te történeted, Te határozod meg.
Hogyan veheted észre, hogy mi a saját történeted?
Gondold végig, hogy mit mesélnél el, ha 10 percben igazán őszintén össze kellene foglalnod, hogy ki vagy Te és mit kell rólad tudni. Mely események voltak meghatározóak az életedben?
Például, milyen gyerekkorod volt? Hálás vagy a szüleidnek, vagy haragszol rájuk? Inkább szerencsésnek tartod magad, vagy olyan valakinek, akinek semmi nem jön össze? Mik az erősségeid és mik a gyengeségeid?
Akár hiszed, akár nem, borzasztóan szubjektív, hogy mit válaszolsz ezekre a kérdésekre. Azt, amit valaki feldolgozhatatlan gyerekkori traumának él meg, más egy hasznos felkészítésnek az életre.
Egy szigorú szülő egyik gyermeke azt mondhatja, hogy ’nekem minden sokkal nehezebb az életemben, mint másoknak, mert a szüleim bekorlátoztak és ezért ma nehezen hozok saját döntéseket és állok ki magamért’, míg ugyanazon szülő egy másik gyereke azt mondhatja, hogy ’hálás vagyok a szüleimnek, amiért gyerekkoromban mindent megtettek értem, átadtak egy erős értékrendet, és ha úgy is érzem, hogy nehéz volt a gyerekkorom, végre a saját magam ura vagyok és ezt mindenki másnál jobban tudom értékelni!’ Ugyanazok az események, mégis egészen más történet rajzolódik ki.
Ezt az élet összes területére kivetítheted. Van, aki azt dönti el, hogy rossz a névmemóriája. Ha ezeket a dolgokat nap, mint nap elismételjük, az agyunk venni fogja az adást és elfogadja, hogy a neveket nem kell megjegyezni. Ha azt mondjuk magunknak, hogy ’én egy szerencsés ember vagyok’, akkor bizony az agyunk arra fog koncentrálni, és arra keres megerősítést! Ebben az esetben akármilyen kellemes dolog történik, azt fogjuk mondani: lám, milyen szerencsés vagyok! Ha azt mondod, hogy ügyetlen vagy, és mindig mindent összetörsz, az agyad ezt az üzenetet is venni fogja és ki fog csúszni a kezedből az a tányér.
Igen, ilyen egyszerűen vagyunk beprogramozva!
Kérlek gondold most végig, hogy mi a Te sztorid! Biztos, hogy támogat Téged a történeted?
Van amin változtatnod kéne?
Próbáld ki a következőt: minden reggel, amikor felébredsz, és este, amikor elalszol, mondd el magadnak azt, amit meg szeretnél változtatni. Például, ha balszerencsésnek tartod magad, mondd azt, hogy szerencsés vagyok. Csináld ezt 10 napig!
Meglátod, hogy nagy hatása lesz a közérzetedre.
Ha van kedved, oszd meg velem az eredményt és a tapasztalataidat!
Ha pedig úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, ajánlom az Események Menüpontot, vagy csak lépj velem kapcsolatba!
