“A kutya megette a házi feladatom”
“Tönkrement/lemerült a laptopom”
“Az aranyhalam megbetegedett”
Rengeteg kifogással találkoztam már életem során. Kifogás mindig mindenre létezik, a lehetőségek végtelenek, de a top 3 továbbra is a következő:
- Pénz
- Idő
- Gyerekek
Na nézzük csak végig egyenként őket!
1. Pénz
“Nem engedhetem meg magamnak”
“Majd ha lesz rá pénzem…”
A pénz, mint kifogás duplán káros: nem csupán igazolja, hogy miért ne lépj ki a komfortzónádból és miért ne tégy erőfeszítéseket, de egy folyamatos szegénységtudatban is tart. Ha azt ismételgetjük, hogy nem engedhetjük meg magunknak, nincs rá pénzünk, stb, saját magunkat börtönözzük be ebbe a tudatállapotba. Természetesen az életben nap, mint nap választások előtt állunk, és bizonyos dolgokat megengedünk magunknak, míg más dolgokról lemondunk. De ez a Te választásod, ne kend a körülményekre! Ezek a Te prioritásaid, amiket Te választottál. Mi a fontosabb, egy önfejlesztő program vagy egy új TV? Egy új autó, vagy egy új élmény? Csak Tőled függ…
2. Idő
A második nagy kedvenc az idő. Nekem nincs időm sportolni! És tévét nézni? És a telefont pörgetni? Soroljam még? Tegye a szívére a kezét, aki nem tölt el fölösleges időt online, vagy más, nem túl gyümölcsöző tevékenységgel. A legjobb, hogy még le sem kell mondanod ezekről a szörnyen fölösleges dolgokról! Csak ne használd őket kifogásként. A futópadon is pörgetheted a telefonod például, vagy otthon tornázás közben is nézhetsz tévét. Amikor épp kimondanád, hogy valamire nincs időd, gondold gyorsan végig, hogy időd nincs, vagy kedved? Csak a Te döntésed, hogy mire szánsz időt az életedben. Ha valamire nem szánsz, az teljesen rendben van, nem kell, hogy a körülményekre fogd.
3. Gyerekek
Azt hiszem, az összes közül ez a legszörnyűbb kifogás. Amikor a gyerekeinknek meséljük, hogy milyen csodálatos álmaink voltak, amiket meg is tudtunk volna valósítani… hacsak meg nem születnek! Persze nagyon szeretjük őket, annak ellenére is, hogy az ígétetes karrierünk fuccsba ment miattuk! Mert hát ők a legfontosabbak nekünk, és reméljük, hogy elég hálásak, amiért feláldoztuk értük az életünket.
Hányan nőttünk fel ilyen érzelmi zsarolás közepette?
Milyen könnyű azt mondani, hogy a gyerekek miatt nem vittünk/viszünk véghez dolgokat. Nagyon kézenfekvő.
A helyzet azonban az, hogy sokan ennek pont az ellenkezője szerint élnek: épp a gyerekeik miatt nem engedik meg maguknak a feladást és a beteljesítetlen álmokat! Milyen példát mutathatnának akkor?!
