2018 nekem az igazi újrakezdést jelentette. Nem 1-2-5 vagy 10 év után, hanem jószerivel az egész életem újrakezdését. Elengedtem, megbocsátottam, elfogadtam, megtanultam, átformáltam. Annyit, mint korábban soha életemben.
Ami jó volt, maradt, ami nem volt az, ment. Minden és mindenki. Maradt magától, és ment magától, mert a korábbi években oly sokszor megosztott leghangzatosabb idézetek, az üres puffogtatások helyett belém épültek, és elkezdtem azok szerint élni, érezni, gondolkodni, cselekedni, viselkedni, kiemelve közülük a legfontosabbat:
Ha igazán meg akarsz változtatni valakit, vagy valamit, kezdd saját magaddal.
A legfontosabb felismerésem talán az eszközszerűség és a nagybetűs Emberi értékek keveredése, illetve letisztítása volt. Nincs baj azzal, ha valaki eszközként használ, de Te ezzel tisztában vagy, és megkapod a megfelelő ellenszolgáltatást érte. Nincs baj ugyanígy azzal sem, ha Te használsz eszközként mást, de megfizeted a szolgálatait. A baj azzal van, ha Emberként közelítesz valakihez, aki eszközként használ, és fordítva. Ebből mindig fájdalom származik.
Hogy mi választja el az Embert és az eszközt? Szerintem az elvárások. Az eszköztől elvárok, az eszköz elvár. Az Ember ezzel szemben a társam valamiben, az Embernek társa vagyok valamiben. De nem várok el, viszont magától jön. (És ez igaz az üzletre is olyan formán, hogy nem azt adod, amiért megfizettek, hanem többet. Valamivel, valami Emberivel.)
Elvárások helyett, légy inkább Hálás, és meglátod, gyökerestül megváltozik az életed!
2018-ban jöttek, jöttek hozzám annyian Emberek, szeretettel, segítőkészen, mint eddig talán soha, és mentem én is hozzájuk. Nem sorollak fel benneteket, tudjátok mind, hogy Ti vagytok azok!
Miattatok és magam miatt is hiszem, hogy 2019 egy még sokkal-sokkal jobb év lesz, mint 2018!
BUÉK és Ölelés!
Attila
